Hogy te is értsd... Innen indult az út... Köszönöm a többszázezres követést és támogatást!

Felbukkant egy emlékkép és videó rólam 2018-ból, amelyen teljesen ledöbbentem. Hogyan szálltak rám ezek a kilók és tunyaság 3-4 év alatt, hiszen 2020-2021-ben még nyoma sem volt ezeknek. Nemrég még 600-700 km-t tekertem 6-7 nap alatt egy-egy túra alkalmával. Majd összeraktam a múltbéli "képkockákat": karrier, rengeteg autózás, irodai mivolt. Mindeközben nem számoltam az Én idővel...

Elkezdődött…. (2024. február) Elhatároztam, hogy ezentúl gyalog fogok járni a munkahelyemre (napi 2 x 4,2 km) és ez egyszerűen beszippantott. Annyira, hogy sportruházatban jártam be és hátizsákban vittem a civil ruhámat. Nemsokára már napi 20-25 ezer lépést tettem meg a naponta beiktatott kitérőkkel. Kerestem a kihívást és és hétvégente a 30km távolságokra, ~32 000 lépésre lévő Hódmezővásárhelyre, Mártélyra vettem az irányt.  

Egyszerűen élveztem és kész! a természetes fáradtság mellett. Egyre jobban boldoggá tett minden ehhez kapcsolódó tevékenység. Egyre több fotót készítettem. Hihetetlen látványt nyújthat egy szokványosnak tűnő hely különböző fényviszonyok mellett. Szegeden élek és olyan helyeket kezdtem felfedezni, amelyek mindig is ott voltak, de egyszerűen a felgyorsult életvitel miatt nem volt észrevehető! 

Miközben Ópusztaszerre vettem az irányt, mércét emelve leszerveztem, hogy a kerékpárom a célnál várjon és tekerve jöttem vissza Szegedre. Ez volt az utolsó utam a környéken, miközben jött a nagy elhatározás: Balatonlelle!!!! Miért pont Lelle? 

 -  Ott is dolgozom néha és imádom a Balatont. 

 - Megfelelő távolság ahhoz, hogy közvetítsem magamnak és akár másoknak is: nincs lehetetlen, minden fejben dől el! 

Komoly fizikai és mentális felkészülésbe kezdtem, kitűztem a dátumot és a konkrét célt: 

2024. március 3-ai indulással, négy teljes nap alatt gyalog megteszem a Szeged - Balatonlelle távot, majd ezt követően kerékpárral térek vissza egy nap alatt.

Előkészületek

A felkészülés során azt is számba kellett venni, hogy egy hátizsákba "beleférjek".

Felszerelés: 

Ruházat: Vegyes használatú túrafutó cipők stabil és egy neutrális, esőkabát, 2 váltás trikó, zokni, póló, hosszúujjú póló, vékony sapka, 4 alsónemű, 1 utcai póló, 1 cipzáros, kapucnis pulcsi, 1 mellény, 1 vízlepergető, vegyes használatú túranadrág és 1 alsó aláöltözet. 

Technika: nagy teljesítményű Power bank, Garmin Fenix 6 pro óra, Iphone 12pro, bluetooth fülhallgató (tartalékként vezetékes), fejlámpa, töltőfejek és a készülékekhez szükséges kábelek.

Egyéb: 1 kéztörlő, 1 csomag tisztasági kendő, sótabletta (nátrium, magnézium, kálium), Magnosolv, Flector gél, B-vitamin complex, Bepanthen és tisztálkodási szerek.

1. nap: Szeged – Soltvadkert (82,5 km) - viszonylag sík terep:

Útvonal: Szeged - Kiskundorozsma - Bordány - Üllés - Zsana - Kiskunhalas - Soltvadkert

Indulás: 06:30 Szeged, Klauzál tér

Érkezés: 23:15 Soltvadkert

Első étkezés Kiskundorozsma, pékség – virslis kifli 😊

Üllésig nagyrészt kerékpárúton közlekedtem, majd az előre eltervezett útvonal szerint letértem egy rövidebb földútra. ÁÁÁ, végre természet, imádtam!!

Laikusként itt kellett előszőr szembesülnöm azzal, hogy nem minden úgy megy, ahogyan a tervezőasztal mellett oly egyszerű. Legalábbis a haladási sebesség tekintetében.

A száraz, homokos talaj rettentően ki tudja venni az erőt a lábaidból. Nem érdekelt… Körülöttem szép és gondozott tanyák, környezetüket tekintve. Városból kiszakadva máris élveztem ezt az egész túrát.

Pár kilométer után viszont szabadon futkározó, kistestű kutyákat vettem észre a távolban, amelyek megindultak felém ugatva. Mondanom sem kell, hogy kicsit megijedtem, mint városias környezetben élő ember. Szerencsére jött felmentőként egy gazda, aki visszarendelte a "kutyusokat" miközben én már levetve a hátizsákomat és a mellényem heves vitára készültem az "üdvözlő" sereggel.

Ezt követően egy jót beszélgettem - információt kérve - a kedves idősödő gazdával. Bátorított, hogy nyugodtan mehetek tovább a tervezett útvonalon, amelyen már csak talán egy tanya lehet, ahol ugyancsak szabadon vannak a kutyák, azonban csak erőteljesebben rájuk kell szólni és visszahúzódnak a helyükre.

Mondanom sem kell, új bátorságot összegyűjtve elindultam, elköszönést követően, a tervezett utamon. Pár lépés megtétele után 3-4 nagyobb testű kutyát vettem észre, amelyek birka nagysággal rendelkeztek. OK! ÁLLJ! Mi lesz a küldetéssel??? 

NA JÓ! Barátunk a Google Maps. Kezdődhetett az újratervezés... 😊 Vissza a köves útra a lehető leghamarabb. Utólag átgondolva és, ami az ezt követő napokban történt, azt kell mondjam, egy meglehetősen bölcs döntés volt.

Zsana közelében vízutánpótlás egy kedves idősebb úrtól

Viszonylag gyorsan a kövesútra térve, Zsana közelében megcsappant a vízkészletem, köszönhetően a kitérőnek és a napsütésnek 😊

Egy gondos embert megpillantva az egyik háznál, bátorkodtam egy megszólítással csapvizet kérni. Semmi mást nem kérdezett csak, hogy ásványvíz is megfelel? Vicc! Hihetetlen kedves nyugdíj utáni emberbe botlottam, akivel egy nagyon jót beszélgettem és kiderült, hogy nyugdíjas éveiben is elég aktív életet él, nem beszélve arról, hogy sofőrként szállítmányoz olykor Szegedre. Beszélgettünk katonaságról, kitartásról életérzésekről. Innen üzenem, hogy továbbra is várom Szegeden, ha legközelebb ismét erre járna és köszönöm a végtelen közvetlenségét.

Besötétedve értem el…

Kiskunhalasi táblát elérve, azért átgondoltram egy pillanatra az eltökéltségem, miszerint el kell érnem a mai napon még Soltvadkertet. Nem beszélve arról, hogy még közel 20 km van hátra. Igen, autóval egy röpke pillanat, de gyalog? Még legalább 3 óra. 

Rendben. Az első napi célt kitűztem. Soltvadkert! vagy az egész terv borul. Hajrá!!!

Hajrá? és mi van, ha a kiszemelt útvonal tekintetében egyszerűen nem sikerül A-ból B-be jutni?

A-ból B-be….

Kiskunhalas! Végre.. nem érdekeltek kutyák, macskák, vízhiány. HAJRÁ! Még egy kicsit és mindjárt Soltvadkert! Hurrá!!

Tervezett térkép: Menj balra a vasúti sínpálya átjáróján keresztűl. OK! De hol az átjáró? Kis tábla közli veled, hogy ez az átjáró nagyon nem működik most. Kerülj egy kicsit arrébb, ami ugye nagyon nincs messze…..KOCSIVAL!!!! Rendben. Tovább kellett haladnom, mondanom sem kell, hogy gyalog 😊. Egy kis kitérővel a távolból megpillantottam a várva várt átjárót. De közelebb érve rá kellett jönnöm, hogy ez sem létezett… Nyilván a táblafrissítés elmaradhatott a korábbi jelzésnél? Sebaj! Egy óra kitérő után térképet elő és megpillantottam rajta a következő, 2 kilométerrel arrébb lévő átjárót. Na gyerünk… Szerencsémre mondva találkoztam a teljes sötétségben egy szembejövő, 72 éves nénivel, akit megkérdeztem, (mondom magamban hátha….mit veszíthetek?!) esetleg nem tud egy átkelési lehetőséget itt a közelben a vasúti átalakítás végett? Közöltem, hogy csak árkokkal és feltúrt állapotokkal találkoztam. Erre mondta: kísérjem el, Ő, minden este erre közlekedik a munkájából hazatérve. (72 éves) Olyan fürge volt, hogy a megfáradt lábaim, sportcipővel felvértezve éppen, hogy tudták követni a lépéseit. Nem beszélve a vasút mellett szétterülő kavicsok által ismert lépési nehézségeket. Ráadásul, ezt figyeld!!! Még el is kísért a megfelelő utcáig, ahol tudok egy kis időt és távolságot spórolni. Pedig  eredetileg nem is ebbe az irányba tartott... 😊

Soha nem örültem akkor és annyira, mint amikor megpillantottam az utca végén egy benzinkutat, amelyen még ráadásul hot-dog is kapható volt!

Kerthelység, átöltözés, cipőcsere és mosdó a mosakodási lehetőség végett! Elmondani is nehéz mennyire örültem. Csupán egy benzinkút!

Miután néhány szót váltottam Szegedre tartó motorosokkal, folytattam az utam Soltvadkertre, de immár sötétben.

Elszántsággal és feltöltődve indultam el. Kiskunhalast elhagyva konstatáltam, hogy mennyire vak sötétség uralkodik egy kerékpárúton, amely kisebb távolságot ölel fel két város között. Valahogy ez korábban kerékpárral nem tűnt fel. Lehetséges, hogy ez annak is eredménye, hogy nem volt még példa arra, hogy gyalog, ráadásul nyári szezonon kívül közlekedtem volna, miközben a nappalok elég rövidek.

ÉS IGEN! 83km, kisebb kitérőkkel, de sikerült az első nap célkitűzése!

2. nap: Soltvadkert – Géderlak (46,5 km) 

Útvonal: Soltvadkert-Kecel-Szakmár-Géderlak- Kalocsa (alvás)

Hétfőn reggel kihagyhatatlan módon meglátogattam a soltvadkerti cukrászdát. Innen kezdtem utam Kecel felé, amely különösebb kihívást nem rejtett magában, eltekintve az első nap által szerzett vízhólyagoktól, amelyek már többszörösen megjelentek ugyanazokon a pontokon a talpamon. Kicsit fura érzés, hogy érzed miközben kipukkad a cipőben, de újra visszanő 😊. Na, de erről még mesélek.

Kecel felé tartva, annyira gyorsnak tűnt ez a nap és örültem, hogy ismét sikerül a kitűzött célt teljesítenem. Csak hogy…. 

Komp nélkül igencsak nehéz…

Terveim szerint Géderlak és Paks között üzemelő komp segítségével keltem volna át a Dunán, amely eddigi tudomásom szerint 19 óráig közlekedik. A megerősítés jegyében a kompot felhívva közölték, hogy 16 órakor indul az utolsó. Micsoda?!?! Egy világ omlott össze bennem hirtelen....

Drukkoló kollégáimat hívtam segítségül, hogy keressenek valamilyen átkelési lehetőséget, hidat, másik kompot, ladikot, egyszerűen BÁRMIT!!! számomra. Dunaföldvár szóba se jöhetett, mivel az egy hatalmas kitérő lett volna. Lelkesen kutattak minden lehetséges átkelési alternatívát. A szomszédom még bérelhető motorcsónaknak is utánanézett, de mindhiába.

Hamarosan jött a rossz hír: Nincs megoldás. Ugyan, van egy épülő híd a közelben, de az még nem került átadásra, így azon nem lehet közlekedni. Csupán 2-3 méter hiányzik még belőle.

Előszőr merő csalódottság kíséretében bandukoltam tovább, majd arra gondoltam, hogy rendben. Legalább pihenek és a maradék két nap kilométer mennyiségét majd elosztom 50-50 százalékban. Nem lesz semmi baj, Géderlakon megszállok és reggel a 7 órás komppal indulok tovább. Így talán betudom hozni ezt a "kis" lemaradást. Ráadásul kényelmesebb tempót is választhatok a mai napra.

Kecelt "átugorva" a tervezett útvonalam szerint Szakmárt kellett elérnem. Érthetetlen módon minden térkép egy olyan kerülőutat ajánlott, amely +4 km-t eredményezett volna legalább. Kedves szomszédom,  Kiss Péter, autószerelés közben is foglalkozott az ügyemmel és mivel nem volt online követési lehetőség gyakorlatlanságom miatt, ezért csak tippelt, hogy merre lehetek és telefonon hívott érdeklődve, hogy jelenleg mi a pozícióm. Elmondtam és erre Ő kérdezte, hogy merre az irány és mi a terv. Egyszerű nemességgel leszavazott és olyan útvonalat talált, amelyet semelyik általam használt térkép nem ajánlott fel. Ez a távoli navigáció hasznosnak bizonyult, hiszen a 4 km megtétele gyalog legalább fél órát jelent és ezt kihasználhattam pihenő időnek.

Az útrövidítés egyébként egy halgazdaság mellett vitt , ami megint csak gyönyörű tájak látványát foglalta magában, igaz kissé mocsarasnak mondható terepviszonyok közepette. 

Szakmárra beérve egy kedves kis boltban vásároltam némi "energiát" és jóízűen elfogyasztottam a bolt lépcsőjén, miközben a helybéliekkel beszélgettem. Rettentő kedves hozzáállásban volt részem ismételten. Rengeteg instrukciót kaptam, hogy merre ne menjek. 😊 "Erre jobb út van…"

Sikerült elhúzni tényleg a sétát…

Kényelmes sétálásom eredményeképp sötétedésre érkeztem második napi túrám ténylegesen földutas szakaszához. Eredmény: nagyságrendileg 2-3 óra sötétben, vaksötétben, szántók és elhagyott tanyák között.

Szakmárt elhagyva Újtelek felé vettem az irányt, majd egy jólirányzott balossal letértem egy rövidnek tűnő földútra, majd szép lassan ment le a nap és egyre érdekesebb és elhagyott építményekkel találkoztam az úton. 

Egyszer csak teljesen sötét lett. Egy II. világháborús emlékműhöz közeledve egyre erősebb kutyaugatás hallatszott. Fél szemmel jobbra tekintve konstatáltam, hogy igen... ezek szabadon vannak és egyre közelednek. Szerencsémre balra kellett fordulnom távolodó irányt véve, de ők jópárszáz méterig tisztességesen ugatva lekövettek. Nem érdekel. Lámpa kikapcs. Suhanó mód bekapcs. és a továbbiakban a csillagok világították számomra az utat. Mondanom sem kell, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben: "Vagy előre mész ilyenkor vagy összekuporodva megvárod a biztonságosabb hajnalt? Visszafordulni? ÁHHH biztos, hogy nem. "

Alig vártam, hogy elérjem az 51-es főutat, ami sajnos csak pár méterig adott biztonságot. Rövid, útszéli pihenőm után nagyobb bátorsággal és erősebb bottal felszerelkezve indultam neki az utolsó szakasznak. Szinte repültem a sebességet tekintve és egyszer csak lám: FÉNYEK!!!! Egyre gyorsabban meneteltem és már az sem érdekelt volna, ha még egy állatias fogadó bizottságba botlok. Csak jussak végre Géderlakra! 

Éltetett az a tudat, hogy az utolsó két nap már biztonságosabb lesz, ráadásul a negyedik nap már megpillanthatom a Balatont.

Megszállni? De hol?

Örömteljes érkezésemet egy kicsit lerombolta az a helyzet, hogy Géderlakon egyszerűen nem találtam szállást. Keresőoldalak segítségével Kalocsán táboroztam le, ahová egyszerűen át kellett vitetnem magamat.

Megint ugrott egy terv, miszerint 7 órakor elindulok majd a komppal Paksnak és behozom a lemaradást. Egyszerűen nem fért így bele az időmbe az alvás, megfelelő táplálkozás és furikázás. 

Másnap tehát fél kilencre kerültem vissza Géderlakra és sikeresen elérve a 9 órás kompot indultam újra útnak.

3. nap: Géderlak - Dég (59 km)

Útvonal: Géderlak-Paks-Gyapa-Németkér-Cece-Simontornya-Mezőszilas-Dég

Természetesen, az előző napból kiindulva, minimális bosszankodással indult a napom és arra gondoltam, hogy hátha mégis legalább Enyingig eljutok, hanem a tervezett Siófoki megállómig.

Na, de gyorsan indulás!!!

Miután reggel visszaérkeztem az előző napi befejezési pontra, utamat a már korábban említett, Paksról-Géderlakra induló 9 órás komppal folytattam, amely nagyságrendileg 9:15-kor fordulva vitt a túlpartra. A menetjegy csupán 600 Ft-ba került. 

El sem hiszem, hogy előző nap még csónakot is képes lettem volna bérelni, csakhogy átjussak. Annyira megörültem a Dunán való átkelésnek, a közelgő szintemelkedések nem is érdekeltek.

Rövidesen 😊 (1óra) felértem Paks mögé egy magasabb dombra, ahol egy helyi túrázóba botlottam és szokásomhoz híven tanácsot kértem az útvonalak tekintetében. Talán ez a nap lehetett a legmelegebb, hiszen szinte óránként álltam meg rétegeket, illetve a nadrágom lábszárát levenni.

Németkért elérve egy aranyos táblára lettem figyelmes, amelyen csupán mosolyogni tudtam, lassan 200km-t belepumpálva a lábamba. Büchenbach csupán 786 km... Talán legközelebb... 😊

Viccet félretéve hazaérkezésem után a kíváncsiságtól hajtva, szerettem volna tudni, hogy miért van kirakva ez a tábla.

Kis történelmi kitérő, de csak röviden:

Eredetileg a település neve Kér volt, de a német megszállás alatt a későbbiekben Német-Keér lett, 1892-től pedig Németkér. Későbbiekben Cecéhez tartozó Hard is összevonásra került vele. Büchenbach pedig a testvérvárosa. Mint megtudtam, folyamatosan szervezik a közös programokat, valamint jelentős gasztronómiai hagyományokkal rendelkezik ez a sváb gyökerekhez visszavezethető város.

Ezt követően jött az, amit kezdtem nem szeretni…..

A késői indulásomnak köszönhetően ismét sötétedésbe hajlott a túrám… mondhatom, remek… 😔 Ráadásul az első napomon, Soltvadkert felé a bal bokám megbicsaklott, de akkor még nem igazán érzékeltem belőle semmit. Viszont mostanra éreztem, hogy valami nincs rendben odalent. Kissé szorítani kezdett a cipő, és olykor-olykor nyilaló fájdalmat éreztem. Sebaj, estére megnézem majd. Elkezdtem hosszabbra nyújtani a megállási szüneteket.

Simontornyára érkezve,  gyakorlatilag korom sötét lett. Sőt, az előző naphoz képest, mondhatni unalmas volt az elhaladó járművek társasága mindaddig, míg Dég közelébe nem értem 5 kilométerre!!!😊 Itt már igényeltem a földutat és amint megpillantottam, már rá is tértem a rövidítő szakaszra.

Amúgy hihetetlen, hogy néhányunk szeméttelepként használják a félreeső utakat, de erről majd az összefoglalóban írok, hogy mit tapasztaltam ennek tekintetében.

ÉS IGEN! DÉG!!! Ismét tábla hiányában jutottam el a célomig. Mondhatom, fantasztikus. Rövid kis videómban megígértem, hogy reggel mindenképp megkeresem és képbe foglalom. A nap végére mégis ezt a pillanatot vártam leginkább...

4. nap: Dég - Balatonlelle (71 km)

Az utolsó nap...

Az előző napi lábprobléma érzése okán a Flector gélt kellett segítségül hívnom, mivel enyhe dagadást vettem észre a bal lábam külső boka részénél, az ínszalag közelében. Bemasszíroztam este és reggel is indulás előtt. Egyébként megjegyezném…a kezdeti hólyagok megszűntek. Szóval, nem kell annyira félni tőlük.

ÉS tényleg! Alig vártam, hogy megpillanthassam végre a Balaton vizét. Sajnálom, ha nem tetszene valakinek, de majdhogynem nyűgnek éreztem minden olyan mozdulatot, ami nem a magyar tenger elérését szolgálja. 

Kerül, amibe kerül...

Ezt követően, viszonylag sietősre vettem az iramot. Nem maradt más, csak habzsolni a településeket, hogy elérjem a BALATONT!

Egy viszonylag hosszú útszakasz következett Enyingig. Nagyságrendileg 16-17km. Ezen a szakaszon fogalmazódott meg bennem: 

"Lehet, hogy hosszabb. Lehet, hogy lassabb, de legközelebb biztos, hogy kevesebb aszfaltutat tervezek be!!!"

Nem az autóforgalmat kizáró tényezők miatt, hiszen sok esetben ott van a kerékpárút lehetősége is. De srácok! Egyszerűen a kutyák, ide vagy oda….. Igazából gyalog? Nem is értem! De komolyan! Úgy éreztem lassan ezen a napon, hogy egy tényleges teljesítménytúrán veszek részt, ahol az győz, aki a gyorsabb. Érted? Egy kicsit bosszús voltam!

De, ami Enying után következett? És ráadásul világosban?❤️️❤️️❤️️

A legszebb táj, amit a 4 napos gyaloglásom alatt láthattam….

Szomorkás bevezetővel indult sajnos, de amit azt követően láthattam. Gondold el, hogy a tengeren vagy és a végelláthatatlanban nem látsz semmilyen építményt csak a tiszta tájat!

Ahogyan a hegyvidékeknek is megvan a sajátos szépsége, szerintem ez is magáért beszél 😊

Olyan természeti kontrasztokat láthattam, nyilván részben a környező gazdáknak köszönhetően, amiket egy fényképező, de a nálam lévő telefon sem adhat vissza sohasem!

Változatos terepviszonyok között találkoztam, nyúl csapattal, sünökkel, messzire őzekkel és a kezdeti szakaszban nagyon-nagyon sok szeméttel sajnos. Erről a korábban említett összefoglalóban fogok írni, ahogyan ígértem.

Nincs méhészeti tudásom, de Te tudtad, hogy kitáblázzák a bérelt méhészeti területeket? Képzeld el, hogy ezen a pusztán van egy, vagy max. kettő fasor és rajta egy tábla: "3 méter távolság ajánlott, bérelt méhészeti terület" és egy telefonszám, mindez egy fatáblán, hozzáteszem, krétával írva. 

Tovább menetelve találkoztam egy végtelen beton vályúval is, amely véleményem szerint korábban öntözési célt szolgálhatott.

És a végelláthatatlan természet. Szerintem beszéljenek róla a képek. Csodálatos! Hozzáteszem, még mindig egy laikus gyalogtúrázó vagyok. Más persze, mikor Passau- Bécs, Drezda vagy Toszkána környékén kerékpároztam, de erről is majd mesélek még.

Siófokhoz közelítve kétségeim estek annak tekintetében, hogy az otthoni tervezéseim tényleg jó döntésnek bizonyultak, ezért egy közelben lévő hölgy futópárossal egyeztetve másik, javasolt útvonalat választottam, amely célravezetőbb. Elérve az M7-es autópálya felüljáróját már kétségeim sem voltak afelől, hogy akár navigáció nélkül is eljutok Balatonlellére.

Siófok..., amit már a korábban el kellett volna érnem…

Elérve Siófokot nagy örömmel készítettem fotókat, videókat, ahogy a partra leértem. Jegyezzük azért, hogy bármilyen gyönyörű tájat vagy éppenséggel szelfit készítesz, nem beszélve egy tartalmasabb videóról… egy gyaloglás esetében komoly perceket, vagy akár ez eseteben fél órát is igénybe vehet (-3km legalább időben és távolságban!). Ez kerékpárral vagy autóval a lefaragás érdekében csak egy komolyabb "gáznyomást" igényelhet.

A hosszú, és szinte kitérő nélküli útnak köszönhetően további energiára volt szükségem, amelyet egy útba eső LIDL segítségével tudtam elérni.

Jól bevált párizsi, "elektro" ital, egy finom joghurt és vííííz = BOLDOGSÁG!

Vásárlás után találtam egy kényelmes helyszínt csupán egy kilométerre, ahol pótoltam az energiaszintemet, majd nekiláttam annak a távnak, ami tervek szerint, fejben, már nem is olyan sok, de ugyebár a második napi csúszás miatt…UHH nagyon soknak tűnt.

Hogy mit csináltam?

Levettem a cipőm, lecseréltem a felső ruházatomat a táskámban rejlő szárazra és ezen kívül még ettem pár falatot, majd hidratáltam.

Ezt követően egy adag hintőpor a váltócipőmbe és uccu neki…

...Igen, elkövettem azt a balgaságot, hogy vélhetően sokat ettem és elszállt az erő a lábaimból. Az ismételt sötétedést követően már tényleg kezdett csak a kitartás és a fejben eltökélt cél hajtani.

Rá kellett jönnöm, korábban még nem figyeltem fel rá eléggé, hogy a balatonparti övezet idényen kívül is mennyire gyönyörű és egyben sejtelmes. Tudod fejben, hogy itt nincsenek szabadon kóborló kutyák, veszélyek. Annál inkább találkozhatsz rókával, nem is eggyel. Szelídnek és érdeklődőnek tűnnek. Hozzáteszem azért, hogy simogatásra nem került sor. 

Zamárdit elhagyva, Szántódhoz érve sajnos egy kisebb kerülőt kellett eszközölnöm, hiszen a vonat útvonala mellett nem volt egyenes szakasz.

Szóval, leginkább a part mellett mentem és egyre jobban éreztem a kimerültség jeleit 23 óra felé. A korábbi lábproblémám olyan szinten előjött, hogy 1-2 kilométerenként meg kellett állnom pihenni a korábbi 20-30 kilométerrel szemben. Majd Balatonföldvár közelében mikor már csak 6 órám volt, hogy az ígért 4 napot betartsam az elméletem szerint, már-már arra gondoltam: OK, jöhet a korábban a rádióban vicceskedve mondott "négykézlábon" való célba érés. Kimerült, álmos, nehézlábérzéssel teli állapotban voltam, mikor megszólalt a telefon! A kollégáim hívtak, hogy itt várnak a Balatonlelle táblánál, de én sehol. Vagy már beértem és pihenek? Ha-Ha-Ha. 

Nincs mese….

Igen, találtam egyből egy táblát 😊 !!!! Hihetetlen felszabadult érzés öntött el... És mint a NAGYOK, még felrázott pezsgőt is kaptam a nyakamba! 

A következő két óra természetesen, minden fáradtságom ellenére, egy rövid élménybeszámolóval és egy hatalmas alvással zárult.

Tervezett táv: 236,9 km

Teljesített táv: 259,5 km - kb. 301.700 lépés